Iskolánk húsz diákja vett részt a palermói csereprogramon, ahol lehetőségük nyílt megismerni Szicília gazdag kulturális örökségét, mindennapjait és vendégszerető lakóit. A közös programok és kirándulások során nemcsak új barátságok szövődtek, hanem diákjaink sokat fejlődtek nyelvi és interkulturális téren is.
Diákunk élménybeszámolója:
Még soha nem vettem részt hasonló programon, ezért nem igazán tudtam, mire számítsak. Nagyon izgultam indulás előtt, és egy kicsit féltem is a hatalmas távolságtól, ugyanakkor már alig vártam, hogy megismerhessem a partneremet és a családját.
Amikor szerdán, az első napon megérkeztem a repülőtérre, és először találkoztam velük, minden aggodalmam elszállt. Tapasztalataim szerint mindenki hasonlóan élte meg a találkozást, és mindenki kiváló partnert kapott.
A második napon közösen találkoztunk az iskolánál, egy kicsit ismerkedtünk, majd elindultunk Palermo belvárosába. Ott néhány ötletes csoportfeladatot kellett megoldanunk, miközben bejártuk a csodálatos történelmi városrészt.
A harmadik napon, pénteken ellátogattunk egy menekültszállóra, ahol a világ minden részéről érkezett embereket fogadtak be. Több előadást is meghallgattunk menekültektől, akik néha borzalmasan hosszú és nehéz utat tettek meg, hogy eljuthassanak oda.
A hétvégén mindenkit a partner családja vitt különféle programokra, amelyeket – hallomásból és saját tapasztalatból is mondhatom – mindenki nagyon élvezett. A családok rendkívül befogadóak voltak, úgy kezeltek, mintha a család tagjai lennénk.
Hétfőn ismét közös programunk volt, de mivel az olasz partnereinknek be kellett menniük az iskolába, csak a magyarok maradtak együtt. Aznap Monreale-be látogattunk, ami egy kis hegyi városka Palermo agglomerációjában. Személy szerint ez tetszett nekem a legjobban, mert innen szinte az egész várost és környékét be lehetett látni. Ráadásul volt ott egy különleges katedrális is, amely még a középkor közepén épült.
Az utolsó előtti napon, kedden ismét közös kirándulásra mentünk. A célpont a sólepárlók voltak Trapani környékén, ahol még ma is működik sok ilyen, és a tengeri sót nagyjából a hagyományos módon állítják elő. Ezen kívül megnéztük Mozia szigetét is, ahol föníciai romokat találtak. Az egész sziget tele van régészeti leletekkel, és van egy múzeum is, ahol meglepően jó állapotban megmaradt tárgyakat láttunk – edényeket, lándzsahegyeket és ékszereket is.
Végül sajnos ennek az utazásnak is véget kellett érnie, így szerdán, egy közös búcsúbuli után, délután mindenki hazarepült.
Ez az utazás számomra egy életre szóló élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Merem állítani, hogy mindannyiunk számára ugyanígy maradandó emlék marad. Rengeteg csodálatos helyet láthattam, sok érdekes emberrel ismerkedhettem meg – olaszokkal és magyarokkal egyaránt –, és sok új tudással gazdagodtam.
Írta: Nagy Gergő 10.C
